Ezt a szakmát nem véletlenül, egy kósza, hirtelen gondolattól vezérelve választottam. Régóta érett már. Az amatőr- és profi sportban eltöltött több évtized alatt sokszáz személyes találkozás során felgyülemlett, egyre erősebben kikívánkozó tapasztaláshalmaz. 

Voltam sportoló, nem túl sok, de semmiképpen sem elégséges szorgalommal megáldott teniszező, aki éppen ezért saját bőrén tapasztalta meg, milyen, amikor vannak jobbak, amikor nem elég a tehetség, amikor nem elég egy szépen megtanult egykezes fonák, ahhoz, hogy versenyeket nyerjek, hanem ennél sokkal több is kell: alázat, szorgalom, megfelelő támogató környezet, biztos anyagi háttér és még mennyi, de mennyi minden. 

Voltam (vagyok) kommunikációs szakember, aki immár több mint huszonöt éve azzal foglalkozik, hogy bizonyos csoportok számára érthetővé, csábítóvá, elsajátíthatóvá gyúrjam megbízóim üzeneteit. 

Lettem sportriporter és kommentátor, tizenöt év alatt órák ezreit töltöttem a világ legjobbjainak elemzésével, megértésével, tudásom, tapasztalatom nézőknek való átadásával, ült mellettem Olimpiai, Világ- és Európa bajnok sportoló, sikeredző, tréner, szakágigazgató, láttam sok mindent egy teljesen más perspektívából. 

Taróczy Balázsnak köszönhetően majd egy évtizedig szerveztem sporteseményeket, a világ valaha élt legnagyobb teniszezőivel volt alkalmam hosszú órákat, napokat eltölteni, s közben megtanulni azt is, melyen egyszerre kiszolgálni a sztárokat és a nézőket egyaránt.

Szerkesztettem sportmagazint, többszáz publikációt jegyeztem, melyek során egy újabb, mélyebb, alaposabb tudást kellett felszednem, hogy abból valami, az olvasó számára hasznos, érdekes érték teremtődjék.  

Voltam sajtófőnök több hazai szakági szövetségnél, megismertem egy újabb aspektust, milyen feladatokkal, gondokkal küszködik a sportvezető, klub, milyen konfliktusok, érdekellentétek merülhetnek fel a versenyző és a klub között, milyen dinamikák mentén működik egy egyesület, szövetség.

A legjobb barátaim között tudhatok olimpikonokat, nagy bajnokokat, akik mellett, s akikkel együtt felnőve, belelátva sikereikbe, kudarcaikba, válságaikba és dilemmáikba, életem szinte minden perce a sportról, sportolóról szólt. 

Vagyok sportszülő, egy Világ-és Európa bajnok kislány és egy a focit hobbiszinten is ímmel-ámmal űző kisfiú apja, tudom milyen a sikeres, sztár nagytesó árnyékában feladni eleve a küzdelmet és tudom milyen érzés a Don Quijote-szerű szélmalomharcba belereccsenő kislány, aki egyszerre akar megfelelni szülei, az edzője és saját maga elvárásainak.

Most pedig sport_coach vagyok. Minden, amit fent leírtam egyben, és, őszintén remélem, ennél kicsit még több is....